Gondolataim hatalma

Örülök, hogy jelen voltam Domján Gábor barátom (szívből jövő, őszinte) előadásán, amit az egyik Agykontroll találkozón kimondottan a gondolat-nagytakarítás têmának szentelt.

Ez alapvetően egy agykontrollos módszer neve, amit úgy tanítanak – emlékezetem szerint – hogy figyeld meg, mik a gyakori mondatok, szavak, kifejezések, szófordulatok, amiket használsz és amiknek valamiért negatív jelentése, üzenete, tartalma van.

Gábor rámutatott, hogy sokkal többről van szó, mint egyszerűen csak a szavak megfigyelésről és lecseréléséről.
Igazából a gondolatok azok, amikre érdemes odafigyelni, hiszen azok mélyebben vannak mint a szavak.

Vess el egy gondolatot és tettet aratsz, Vess el egy tettet, és szokást aratsz, Vess el egy szokást, és jellemet aratsz, Vess el egy jellemet, és sorsot aratsz.

Utalt arra, hogy meditáció közben ő is és úgy tűnik, szinte mindenki (persze én is) el szokott kalandozni, különböző gondolatok kúsznak be az alfában, meditációs állapotban lévő agyunkba.
Talán megéri elgondolkozni azon, mutatta be saját példáján Gábor, hogy vajon mit akar pontosan az a gondolat, ami beugrik, miért pont az? Mit hoz az a gondolat, honnan ered? Mi a mélyebb értelme? Példát hozott erre azt mondván, hogy amikor készült erre az előadásra, az volt benne, hogy milyen jól fogja elmondani, milyen nagyszerű lesz, milyen nagy sikere lesz és elgondolkozott, hogy ez igazából arról szól, hogy meg szeretne felelni, sikeres szeretne lenni, vágyik arra, hogy szeressék, elismerjék, hogy az egója bízzon.

A szavakat lecserélni jó kezdet. Egy segítség, egy mankó, egy támaszkodó, egy kiindulási pont, utána tovább érdemes menni és a gondolatokat lecserélni. Mi motivál, mi az, ami igazából szüli a szavakat? Melyek azok a gondolatok, honnan erednek? Ezt megtalálni és ott rendet rakni – ez az igazi kihívás, lehetőség.

Bennem él tovább ez az előadás, elindított további gondolatokat. Például azt, hogy mivel veszem körül magamat? Milyen képek, színek, hangulatok, tárgyak köszönnek rám, mit sugallok saját magamnak azzal, hogy mi van körülöttem.

Most figyelem tovább, milyen változásokat hoz, hozott létre bennem. Például a lakásban milyen tárgyakat, dolgokat teszek el, veszek elő, cserélek le, helyezek előtérbe.

Figyelem magam. Vágyom arra hogy nagy, ropogós cseresznyét egyek. Látom magam előtt a tálat, benne a vízcseppekkel csillogó szemeket. És itt meg is állok. Van piac, úgy érzem, messze van. Azt gondolom, túl meleg van ahhoz, hogy elinduljak.

De, hát mi ez? Mitől vagyok én magam az akadálya annak, hogy örüljek?

Eljutok oda, hogy (talán) a pénz, vagy annak hiánya. A félelem attól, hogy nincs. Nekem nem szabad, nekem nem jár.

Ezt a gondolatot szeretném lecserélni!

Arra, hogy VAN, hogy megérdemlem, hogy szabad.

Itt tartok most, innen megyek tovább.

Köszönöm, Gábor az előadást.