Zsidó név

Ros Hasana, zsidó újév.
Megint ott vagyok a zsinagógában. Nagy ünnep, sokan vannak, meglehetősen tele van a templom.
Van egy olyan rész, amikor a rabbi körbejár, mindenkinek megkérdezi a nevét és mindenkinek a nevével rögtön áldást mond. Végigmegy minden férfin és bemegy még a női szakaszba is és a nőket is megáldja.

Odaérkezik hozzám és kérdezi a nevemet. Mondom, hogy Tamás. A zsidó nevedet mondjad! Nekem olyanom nincs.
Teljesen döbbenten néz rám, és azt kérdi felvont szemöldökkel, hogy tényleg nincs zsidó neved?!?!?

Mondom, nincs.
Na, majd teszünk róla, feleli mosolyogva, és mond egy áldást a Tamás nevemmel. (Érdekes, van még egy srác a gyorstalpalóról, akinek szintén nincs még zsidó neve és aki szintén Tamás.)

Aztán foglalkoztatott napokon, talán heteken keresztül ez a név-kérdés. Kicsit utánanéztem, hogy hogy is van ez a névadás. Ezt a nevet adják, vagy az ember választhat egyet magának?

Van egy unokaöcsém izraelben akit Haimnak hívtak, ami, ugye, azt jelenti, hogy Élet. Ő valamikor egyszer felnőtt korában átváltoztatta a nevét Erez-re. Van egy barátom, aki betért zsidónak Amerikában. Megkérdeztem tőle és ő is saját maga választotta magának a zsidó nevét.

Hát jó, akkor elkezdtem gondolkozni, hogy milyen nevet szeretnék én magamnak. Az első gondolatom, persze, az volt hogy azt hogy FÉNY, hisz a fény nekem egy központi dolog az életemben. Fényképész vagyok, a fény mindig is a legfontosabb dolog volt nekem. Még a fő honlapom neve is FÉNY.

Utánanéztem: héberül a fény OR (אוֹר). Jó, aztán még gondolkodtam tovább. Van egy másik szó is, ami nagyon tetszik nekem, amit már elég régóta ismerek a “Pi élete” című filmből és könyvből. Ez a szó ami előjött a zsidó gyorstalpalón is, ez a szó a Cimcum (Tzimtzum vagy Tsimtsum, צמצום). Azt az összehúzódást jelenti, amit az Isten csinált teljességében, mindenségében, egységében, hogy helyet teremtsen a teremtés számára a világnak önmagában.

Jó, ez a két szó az, ami tetszett nekem.

Elmentem a rabbihoz beszélgetni és elmondtam, hogy nekem ez a két szó tetszik. Mind a kettőre azt mondta, hogy nem lehet. Egyik sem alkalmas névadásra, zsidó névnek egyiket sem választhatom.

Hát, egy kicsit elkeseredtem, és aztán utána még hozzátette, hogy a zsidó nevet a körülmetéléskor adják. (Azaz, amikor egy fiú 8 napos, akkor adják neki a nevet, hiszen ő még nem tudna választani.)

Ho-hó, egy pillanat!, mondtam. Akkor ezzel még egy kicsit ráérünk! Erre azért még nem vagyok készen!

A nevek amiket szeretnék, azok nem járhatóak és hát a körülmetélés sem tűnik számomra nagyon vonzónak.

Utána beszéltem a nagybátyámmal Izraelben, aki azt mondta, hogy az Or, a Fény, az egy meglehetősen gyakori, modern név Izraelben.
Fiúknak is és lányoknak is adják. Rákerestem az interneten is és tényleg megtaláltam hogy az Or Izraelben egy név. Meg is írtam ezt a rabbinak, aki azt válaszolta, hogy ha már fény, akkor legyen inkább Uri, ami azt jelenti, hogy a Fényem. De, hát nekem az Uri az olyan furi, olyan úri! Nem, azt nem szeretném.

Még egy gondolat. Érdekes, hogy a körülmetélés a 8. napon van. Tudományosan kimutatták, hogy a születés utáni nyolcadik napon a legjobb a véralvadás. Szóval, tudtak valamit a régiek!

Circumcision of Jesus Christ by Pellegrino da San Daniele – Jézus körülmetélése