Nagyon sokáig ellenálltam, legalább húsz évig. Aztán egyszer, egy olyan napon, amikor fontos események szoktak történni az életemben, szeptember tizenharmadikán, jött egy újabb MLM (Multi-Level Marketing) megkeresés, “lehetőség”, ami nagyon barátságosnak, szimpatikusnak tűnt, az előadó is meggyőző volt és azt mondtam magamnak, hogy jó, rendben, próbáljuk meg.
Be is fizettem egy kisebb összeget, aztán rövid időn belül a legmagasabb fokozathoz tartozó befizetést is összegyűjtöttem, illetve kaptam kölcsön rá. Tehát, beszálltam. Sőt, néhány barátom, ismerősöm is követett. Ők rajtam keresztül hitték el a lehetőséget. (Ez néha nyomaszt is: mekkora az én felelősségem ebben? Mit tehetek most?)
Szépen mentek is az események, folyamatosan emelkedett a bent lévő összeg értéke, körülbelül 1,4 szeresére, vagyis 140 százalékot ért, amikoris leállt az egész történet és éveken keresztül semmi nem történt. Nem lehetett kivenni a pénzt, és leállt a növekedés is.
Több év után aztán oda jutottunk, hogy ajánlatot kaptunk arra, hogy az érték 55 százalékáért visszavásárolják a részvényeket.
Hát, kicsit csalódott voltam, mert -az ígéretek, tervek szerint- már legalább 3-4-szeresnek kéne lennie az árfolyamnak, 300-400 százaléknak illene lennie, és helyette 55%!
Úgy gondoltam, hogy fejezzük be, legyen vége, zárjuk le. Rendben van, elfogadom így, és a barátaim nagy része is ugyanezt mondta.
Eltelt pár hét, ügyintézés címen. És akkor közölték, hogy jaj, nem 55, csak 44%!
Hát ez nagyon frusztráló érzés volt. És én erre is azt mondtam, hogy oké, legyen 44℅, mindegy. Félpénz, talált pénz. Már rég, évek óta elveszettnek hittem, örülhetek annak, ami befolyik.
Úgy volt, hogy a hónap elején kifizetik, a 8. munkanap után. Sok minden történt a várakozás alatt.
23-án, azaz ma, nekem és még egy barátomnak tényleg kifizették az összeget. Ígéretet kaptam arra, hogy a jövő hét második felében ezt a 44 százalékot mindenkinek kifizetik. (Szóltam mindenkinek, aki általam lépett be.) Remélem – meglátjuk.
Kétféleképpen állhatok hozzá:
- nézhetem úgy, hogy mennyit vesztettem és szomorkodhatok,
- vagy úgy, hogy talált pénz, örülök neki, köszönöm, hogy ez befolyt, jött, pontosabban visszajött.
- Sőt, még úgy is megélhetem, hogy mekkora tanítást kaptam, és ezt köszönöm. Ez az érem (a pénzem és mások pénzének) harmadik oldala
Pinokkió, a kis fabábu jut eszembe (Carlo Collodi). Kapott útja során egyszer öt aranyat a Tűznyelőtől, hogy vigye el a papájának, Gepettónak.
Egyet elköltött az úgynevezett barátai után, akik nem fizették ki a számlájukat és ő állta a cehhet.
A további négyet pedig, tanácsra, rábeszélésre elásta a földbe, meglocsolta, és várta, hogy kikeljen belőle egy aranyfa, amin sokkal több arany terem. Igen, Pinokkió, a fabábu, aki aztán emberré akart válni… Tanulságos történet volt. Itt tartok most.
Sose higgy te azoknak, édes fiam, akik azt ígérik, hogy egy nap alatt meggazdagítanak! Az ilyenek többnyire vagy bolondok, vagy csirkefogók.
Ezt hallja Pinokkió.. a Szóló Tücsök Árnyéka beszél hozzá… És én, én mit hallok, tanulok?
A teljes könyv letöltése
Az igazság az, hogy még mindig bízom az emberekben, és hiszem, hinni akarom, hogy a világ így kerek. Az optimizmus bennem van, én magam vagyok az, aki optimista…
Talán nekem jobb is így… Azért tudok depis is lenni, “szerencsére”. És a felelősség kérdése még mindig itt van bennem.
Ki, hol, mennyire, miért felelős? Az MLM és annak vezetője? Én? Akik még beléptek? A Sors, a Véletlen, Isten?
Mindenki más, csak én nem? Én egyedül, és senki más?
Hát, ez messzire vezet…
Én hittem a dologban, a saját pénzemet is rá mertem tenni. És erről lelkesen beszéltem másoknak is. A jó hír, az olyan dolog, amit öröm megosztani. Most, hogy a pénz egy része talán visszajön, ezt is megosztom mindenkivel. Hogy ez jó hír-e… mindenki döntése el saját maga…