Valamivel az esti ima előtt érkeztem a zsinagógába. Beültem a padba, ahol szoktam ülni és egyszer csak mögöttem két sorral egy fiatal gyerek, olyan 14 éves forma, mond nekem valamit és nyújtja a kezét.
Kicsit nagy volt a zaj, nem értettem, mit mond. Kezet fogtam vele és mondtam a nevemet. Erre megint mondott valamit, még egyszer mondtam a nevemet, gondolván, hogy bemutatkozunk. A kettőnk közötti padsorban állt valaki, aki mondta, hogy a srác azt kérdezi, hogy lengettem-e ma már a Lulávot.
Na, mondtam neki, hogy az életemben még soha nem lengettem és igazából azt sem tudom, hogy hogyan kell, bár tudom hogy, mi az.
Azt mondta, hogy még van 5 perc a kezdésig és az alatt gyorsan menjünk és megmutatja, hogyan kell.
Kimentünk a sátorba, elővette a csokrot egy nylon zacskóból. Tudtam, hogy 4 nővényből készül, a 4 felé zsidó embert jelképezi (a rabbitól, aki ezt mesélte egyik alkalommal a beszédében).
A kezembe nyomta a citrom-szerű gyümölcsöt (etrog) és a csokrot és mondta, hogy fogjam. És elkezdte mondani az áldást (persze héberül), hogy ismételjem utána. Jobbra lengettem, balra lengettem, lefelé, a föld felé és felfelé, az ég felé (figyelve, hogy a tető milyen alacsony!).
Közben elmondtam az áldást és lengettem a lulávot.
Nagyon vicces lehettem – a régi énem szemében. Elképzeltem, hogy valaki (még régen) azt mondja nekem: “gyere a sátorba, lengessük meg a lulávot”… mi minden jutott volna az eszembe. (Neked, kedves olvasó, ha nem vagy jártas a zsidó dolgokban, neked mi jut eszedbe erről a dologról?)
Utána visszamentünk a templomba és visszafele kérdezem tőle, hogy miért pont tőlem kérdezte meg, hogy lengettem-e ma már a Lulávot.
Azt mondta, hogy mindenkit megkérdez, akit nem látott a zsinagógában minden nap.
Érdekes, ezek szerint, gondolom, ő ott van minden nap és tényleg, én most voltam először a sátorban, mert az elmúlt egy hétben egyszer se jutottam el a zsinagógába.
Ja, és iderült, hogy ez a sátoros ünnep utolsó napja volt és az utolsó percben lengettem.
Szóval, nagyon köszönöm, fiatalember!
Rákerestem az interneten és ezt találtam:
“Lulav ([lulav]; (Hebrew: לולב) is a closed frond of the date palm tree. It is one of the Four Species used during the Jewish holiday of Sukkot. The other Species are the hadass (myrtle), aravah (willow), and etrog (citron).”