A Shabat üzenete

Nagybátyáméknál vagyok Izraelben. Talán ez az első látogatásom náluk. A legkisebb gyermek, a leány, tizenkét éves, nemrég volt a Bat Mitzva-ja, úgy tudom.

Szombat esti áldás (fotó: Tamás)Az asztalnál állunk, Sabbath, szombat este és a nagybátyám egy nagyon réginek látszó, biztos fontos emlék imakönyvből olvassa fel az áldást. A könyv a terített asztalon fekszik. A kislány, miután öntött magának egy pohár kólát, nem csukja be a nagy, kétliteres üveget, hanem játszik vele, himbálja, lökdösi. Egyszer csak az üveg kicsúszik a kezéből, felborul és a bugyborékoló, barna lé a réges-régi, kedvelt imakönyvre ömlik. Meghűlt bennem a vér, nagyon megijedtem, hogy most mi lesz. Nagybátyám fog egy szalvétát, és törölgeti a folyadékot az imakönyv lapjairól és közben megállás nélkül, folyamatosan mondja tovább az imát, miközben szemével egy pillanatra szerető simogatást küld a lánynak. A kislány felállítja az üveget, tudja, hogy hibázott és semmi egyéb dolog nem történik csak szeretettel folyik tovább az ima.

Ráömlött az ital az imakönyvre. Szeretet

Én majdnem elsírtam magam… Most, amikor írom ezeket a gondolatokat, emléket – pontosabban: az okostelefonomnak diktálom – most is könnyes lesz a szemem. Nagyon, nagyon szeretem ezt a hozzáállást, ezt a szeretetet, ezt az együttlétet.

Köszönöm ezt az élményt nektek.

Azóta a kislány már nagylány lett és nagy, tündéri, iker leány gyermekei vannak.