Mi történt velem? Mélységesen meghatódtam, amikor megnéztem ezt a filmet. Mitől?
Előbb nézd meg ITT, a Youtube-on, csak utána olvasd, amit írok. Fontos! ANGOLUL beszél! És kell a szöveg! (Magyar fordítás a bejegyzés végén!)
…
Láttad?
Rád hogy hatott?
Te hogy vagy utána?
Van egy kifejezés: “nagy űrt, ürességet hagyott maga után”.
A film akár vicces is lehetne. Talán az is. Az apja helyett az üres helyet látja. Nem az apját siratja, hanem az elvesztegetett, üresen maradt helyet.
Egyértelműen egyedül él. Magányban. Ruhák töltik ki a világot. Tárgyak. Nincs ember, nincs társ. Csak üres tér.
Mivel lehet kitölteni az ürességet? Ami a koporsóban van. Ami a szívemben van. Most láttam. Hagyom. Fáj.
A rövid kis animációs film egy vers alapján készült. Néhány szó kihagyásával a filmben elmondják a verset. Íme:
My dad taught me to pack: lay out everything. Put back half. Roll things
that roll. Wrinkle-prone things on top of cotton things. Then pants, waist-
to-hem. Nooks and crannies for socks. Belts around the sides like snakes.
Plastic over that. Add shoes. Wear heavy stuff on the plane.We started when I was little. I’d roll up socks. Then he’d pretend to put me
in the suitcase, and we’d laugh. Some guys bond with their dads shooting
hoops or talking about Chevrolets. We did it over luggage.By the time I was twelve, if he was busy, I’d pack for him. Mom tried
but didn’t have the knack. He’d get somewhere, open his suitcase and text
me—”Perfect.” That one word from him meant a lot.The funeral was terrible—him laid out in that big carton and me crying
and thinking, Look at all that wasted space.
“Negative Space” by Ron Koertge, from Sex World.
Annyira foglalkoztat, hogy gyorsan lefordítottam:
Apám megtanított csomagolni: teríts ki mindent. Felét tedd vissza. Tekerd össze, ami tekerhető. Ami gyűrődhet, a pamut dolgok fölé. Utána nadrág, derék szárhoz. Kis hézagok a zokniknak. Az öv körben, oldalt, mint kígyó. Rá nylon zacskó. Cipők. A nehéz dolgok rajtad a repülőn.
Kicsi voltam, mikor kezdtük. Zoknikat tekertem. Aztán úgy csinált, mintha betenne a bőröndbe, nevettünk. Néhány srác úgy kapcsolódik az apjához, hogy kosaraznak vagy kocsikról beszélnek. Mi bőrönddel.
12 évesen, ha nem ért rá, én csomagoltam neki. Anya próbálta, ügyetlen volt. Elment valahova, kinyitotta a bőröndöt és írt SMS-t: “Tökéletes.” Ez az egy szó tőle rengeteget jelentett.
A temetés borzalmas volt – ő kiterítve egy nagy kartondobozban, én sírtam és gondolkodtam, Nézd ezt a rengeteg kihasználatlan helyet!
Én a fényképezésen keresztül kapcsolódtam apámhoz és ő hozzám.
Egyszer beszálltam egy barátom autójába, ahol éppen ment valami felolvasás a rádióban és körülbelül ezt hallottam:
Az apuka levele: Vasárnap a fiammal elmentünk pecázni. Nem fogtunk semmit egész nap. Micsoda elvesztegetett idő!
A kisfiú naplóbejegyzése: Apám az egész napot csak velem töltötte! Életem legszebb napja volt!
A film Negatív tér, a történet Negatív idő.
Negative spacetime. Negatív téridő.
