Fény és árnyék

Kopár fény – Mester és Margarita

Nagy kedvencem az “A Mester és Margarita“, Bulgakov zseniális regénye.

Bulgakov: A Mester és Margarita könyvborító

A vége felé Wolandhoz jön  Lévi Máté. Itt egy rész a köztük zajló beszélgetésből:

Hozzád jöttem, gonoszság szelleme, árnyak fejedelme – válaszolta az érkező, és összevont szemöldöke alól dühösen méregette Wolandot.
– Ha hozzám jöttél, miért nem kívánsz jó napot, valaha-volt vámszedő? – rivallt rá Woland.
– Mert azt szeretném, ha leáldozna a napod – válaszolta a jövevény orcátlanul.
– Pedig bele kell törődnöd – válaszolta Woland, és ajkát gúnyos mosolyra húzta. – Mihelyt megjelentél itt a tetőn, máris elvetetted a sulykot. Megmondom, miben van a hiba: a hanghordozásodban. Úgy ejtetted ki a szavakat, mintha nem ismernéd el az árnyékot, sem a gonoszságot. De légy szíves egy pillanatig eltűnődni a kérdésen: mivé lenne az általad képviselt jó, ha nem volna gonosz, és hogyan festene a föld, ha eltűnne róla az árnyék? Hiszen árnyékot vet minden tárgy, minden ember, kivétel nélkül. Itt van például a domb árnyéka.
Csak nem akarod megkopasztani a földgolyót, hogy eltávolítsál róla minden fát, minden élőlényt, csak azért, hogy fantáziád kielégítsd, és elgyönyörködhess a kopár fényben? Ostoba vagy.
– Nem óhajtok veled vitatkozni, vén szofista – felelte Lévi Máté.
– Nem is volnál rá képes, hogy velem vitatkozzál, mert, amint már említettem, ostoba vagy – torkolta le Woland, majd megkérdezte: – Nos, miért jöttél? Mondd el röviden, ne untass.
– Ő küldött.
– És mit üzen általad, te rabszolga?
– Nem vagyok rabszolga. A tanítványa vagyok – felelte Lévi Máté egyre dühösebben.
– Más-más nyelven beszélünk, mint mindig, de ez mit sem változtat azon, amiről beszélünk – állapította meg Woland. – Nos?…
– Elolvasta a Mester regényét – mondta Lévi Máté. – És arra kér, vedd magadhoz a Mestert, Margaritájával együtt, és jutalmazd őket örök nyugalommal. Nem túlságosan nehéz feladat ez neked, gonoszság szelleme?
– Nekem semmi sem nehéz, ezt jól tudod – válaszolta Woland, s rövid szünet után meg- kérdezte: – De miért nem veszitek őt magatokhoz, a fénybe?
– Mert nem érdemli meg a fényt. Nyugodalmat érdemel – válaszolta Lévi csüggedten.
– Mondd meg, hogy meglesz – felelte Woland, és felvillanó szemmel ráförmedt Lévire: – Most pedig hagyjál magunkra.

Escher: Nappal és éjjel, fény és árnyék

Escher

Nekem oly nagyon fontos a fény. És, igaz, mi a fény az árnyék nélkül? Hogy lehet elválasztani – a mi világunkban – a kettőt egymástól?

Mivel a Fény, OR (אוֹר) az egyik zsidó név, amit esetleg felvennék, érdekel ez a kérdés.