Baruch rabbi az egyik előadásában mesélt arról, amikor Simon Peresz Magyarországon járt. Több témát érintett akkor a volt izraeli elnök előadásában.
Az egyik, amit feltett kérdést: ki zsidó?
Erre ő maga azt a választ adta, hogy nem az, akinek az anyja zsidó és nem is az akinek mindkét szülője zsidó, hanem az, akinek a gyereke zsidó.
Nagyon frappánsnak és jópofának tartottam ezt a megfogalmazást.
Másnap, vagy harmadnap belém hasított a felismerés, hogy, na de ez azt jelenti, hogy én soha nem leszek zsidó, hiszen nincsen gyerekem! És nem is akarok gyereket.
És zsidó lenni? Az szeretnék?
Aztán később eszembe jutott apámmal egy történet. Valamikor régen a szememre hányta, hogy én egy újságnak azt nyilatkoztam, hogy zsidó vagyok.
Nem ezt mondtam ugyan, mégis megkérdezem, hogy az miért zavarja őt, hogy ha rólam kiderül, hogy zsidó vagyok. Azért, mert akkor ez visszahat rá és őróla is kiderül, hogy zsidó, és ezt nem akarta. Akkor ezt nem nagyon értettem, hogy ez hogy hatna vissza rá.
Most, Simon Peresz példázata után egyértelmű: ha én zsidó vagyok, akkor apám tényleg az, legalábbis a pereszi értelmezés szerint!
