Két apai pofonra emlékszem

Édesapám kedves, barátságos, gyakran mosolygós, viccelődős ember volt.

Sokat dolgozott, általában fáradtan jött haza. Szinte mindig volt egy kis huncut vidámság a szemében.
Hogy mennyire békés volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egész ifjúságomból összesen 2 pofonra emlékszem. Abból is az egyiket a bátyám kapta. A másikat én.

Melyik volt előbb? Meg nem mondhatnám.

Kezdjük azzal, amit a bátyám kapott.

Kareena Zerefos

Olyan tízen egy-két éves lehetett (ma úgy mondanánk: tini, teenager).

Mivel 6 év van köztünk, én legalább négy öt éves kellett, hogy legyek, hiszen emlékszem az esetre.
Egyszer este jött haza apám a munkából.
Mi a konyhában voltunk, gondolom, vacsoráztunk.
Beszélgettek pár szót és apám viccelődve, jókedvűen nevetve egy kis pohár vízet löttyintett a bátyámra, aki az arcához kapott és üvöltve kezdett ordítani, hangosan és vadul kiabált. Apám mérges lett, hogy mit kell ilyen nagy ügyet csinálni egy csöpp víz miatt… és pofonvágta a bátyámat.

Az ordibálásra kijött anyám is, és rémülten közölte, hogy a pohárban nem víz volt, hanem ecet. Tiszta ecet.

Apám nagyon megijedt. Komolyan szeretett minket, mind a hármunkat.
Ölelgette, becézte, simogatta a bátyámat.
Anyám, gondolom, kimosta a szemét… szerencsére semmi baja nem lett, jól látott aztán is. Szerintem ez az utolsó emlékem arról, hogy a bátyám pofont kapott volna.

A másik pofont én kaptam.
Kb. ugyanennyi idős lehettem, 4, 5, 6 – nem emlékszem.
Valamiről beszélgethettünk és biztos szemtelen voltam (az ecetes történet után ez egy ide illő szó). Apám lekent egy maflást. Emlékszem, hogy a jobb kezével ütött. Nagyon meglepett és nagyon fájt.

Én büszkén, dacolva a sírás feltörő érzésével, vadul összeszorítottam a fogaimat, és nem “ordítottam, toporzékoltam” (József Attila: Mama), hanem minden fájdalmamat beletettem a nézésembe, amivel lángolva, lándzsa szerűen belenéztem, beldöftem a szemébe (Damien), összeszorított fogakkal mondtam, hogy remélem neked jó volt!?!
Szerintem soha többet nem ütött meg.
Erről a két nyaklevesről a Generál együttes Pofon című száma jut eszembe. Ide is másolom…

[wc_accordion collapse=”1″ leaveopen=”0″ layout=”box”]

[wc_accordion_section title=”A dal szövege”]
Generál: Pofon
Pofon
Megtörtént számtalanszor,
Megtörténik mindig valahol,
Sokszor van ez így,
A szép szó nem okít,
Ekkor már csak egy dolog segít,

R. A pofon, s a pofon,
Nem várok, amíg én kapom (2x)

Bennem él még az emlék,
Mikor apám mondta nemrég,
Legyek óvatos,
És nagyon okos,
Könnyen csattan, ha nem is akarom!

R.

Sose szidtam a csillagos eget,
Pedig pofont kaptam eleget,
Jól vigyázok,
És kiabálok,
Adok én is, hogyha akarok!

[/wc_accordion_section]

[/wc_accordion]