Nahát! Most tudtam meg, hogy József Attila írt egy verset (1934-ben?) a zsidóság legfőbb imájáról!
Nagyon meg vagyok lepve ezzel.
Itt a vers:
(SZEGÉNYSÉG SZENNYLEPLEIBEN…)
Szegénység szennylepleiben
én nyughatatlanul bolyongtam,
sírt, mint a gyermek, a szivem,
víg nép közt egyedül borongtam.
Hol az ágy, melyben megpihen
e fáradt lélek? – Kiáltottam:
Smá Jiszróel!
És leste szolga a szavam,
selyempárnán, hűséges nővel
számláltam marhám, aranyam,
gyarapodtam ésszel, erővel
s amikor adtam, boldogan
mondtam magamban s emelt fővel:
Smá Jiszróel!
És most is akármi jöhet,
dicsőség, sok pénz, nagy betegség;
akárki vethet rám követ
és bár halálos ágyam vessék,
a véghetetlen szeretet
szavát kiáltom, bármi essék:
Smá Jiszróel!
Az ima első sora, mondata:
Semá Jiszráél Adonáj Elohénu Adonáj Echád.
HEAR, O ISRAEL: THE LORD IS OUR GOD, THE LORD IS ONE.
Halld oh Izráel, az Örökkévaló a mi Istenünk, az Örökkévaló egy.
(Egy, vagy egyetlen egy, vagy egyetlenegy.)
Az ima első sora benne van a Tórában (5 Mózes 6:4), az egyistenhit fő mondata, első előfordulása a történelemben. A Smá a zsidó vallás alapja, a haldokló zsidó ember utolsó szavai, a felnőtt zsidó férfi reggeli imája is így kezdődik, amikor felteszi magára a Tfilin-t.